Definíció: A történelmi mítoszt olyan képzeletbeli konstrukcióként határozhatjuk meg, mely a kozmikus és társadalmi jelenségek lényegét fejezi ki, ezáltal mozgósítja a társadalom alapvető értékeit és hozzájárul a közösségen belüli szolidaritás megteremtéséhez.
A történelmi mítoszt a következő fő jellemzői alapján ismerhetjük fel:
- "diskurzusában" jelen van az alapvető igazság átirata;
- "mélyen szimbolikus" lényeget hirdet, és ez által olyan viselkedést támogat, melynek egyetlen, önmagában definiált tárgya van. Így a mítosz képes arra, hogy teljes közösségeket magába foglaljon, irányítsa cselekedeteiket és mutassa az "igaz utat" (de gyakran csak annak illúzióját);
- erős az integrációs szerepe; abban a kivételezett helyzetben van, hogy normatív dimenzióját sztereotipikusnak értelmezik, hiszen a sokféle társadalmi és történelmi valóság olvasata csakis olyan lehet, hogy megfeleljen a mitologikus forgatókönyvnek.
Az alábbiakban Bajnai Gordon mítoszának születéséről olvashatunk.
Magyarország visszaszerezte a bizalmat, túl vagyunk a válság nehezén, 2011-ben beindul a gazdasági növekedés, nem lesznek csontvázak a szekrényben - csak néhány mondat Bajnai Gordon újévi üzenetéből, amelyet már korábban is sokszor hallottunk és valószínűleg még fogunk is a következő hónapokban.
Három problémám is van az idézett üzenetekkel. Az első hogy valótlanok, mert nem hogy a gazdaság növekedésének alapjait nem sikerült letenni, de még az is kérdéses, hogy fenntartható-e a Bajnai-Oszkó páros által alkotott 2010-es költségvetés, vagy épp ellenkezőleg: olyan aknamezőt készítettek elő a következő kormánynak, amelyhez hasonlóra Antall József futott rá 1990-ben.
A második kifogásom, hogy az ország problémáit kizárólag fiskális szempontból szemléli, mintha a válság csak a költségvetést érintené. Csak helyretesszük az elszaladt büdzsét és kész is. Ezzel szemben a helyzet az, hogy az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása legalább olyan súlyos károkat okozott a nevelés, a külpolitika, a sport, a kultúra, a családtámogatás, a kisebbségpolitika stb. területén, mint az államháztartás egyenlegében. Önmagában már azt is károkozásnak tartom, hogy a politikáról való gondolkodásunkat puszta könyvelési kérdéssé fokozták le.
A harmadik problémám tűnhet talán a legkisebbnek, mégis erről szeretnék pár szót ejteni. Ez pedig a lopakodva épülő Bajnai-mítosz. A pragmatikus politikus mítosza, aki félresöpörve a fűt-fűt ígérő populista pártokat, rendet rakott a költségvetésben, megfékezte az állami túlköltekezést, megmentette az országot az összeomlástól, majd elegánsan félreállt, mikor elvégezte a feladatát. Ismerős valahonnan a történet? Igen. Íme, a higgadt szakember, aki szakmai alapon, szakmai döntéseket hozva a szakmai szempontokat nézi. Ma talán még kevéssé látszik, de tartok tőle, hogy pár év és Bajnai Gordon épp úgy az ország megmentőjének szerepében fog tetszelegni, ahogy Bokros Lajos, aki a vámtarifapótlék kivetésével, az amalgámtömések fizetőssé tételével, az infláció elszabadításával, a családi pótlék megnyirbálásával és nem utolsó sorban néhány utólag alkotmányellenesnek bizonyult jogszabállyal a szavazók egy részében máig nem múló tiszteletet váltott ki.
Bajnainak minden esélye megvan, hogy ugyan ezt az utat járja be. Ha a 2010 után hatalomra kerülő politikai erő sikeres kormányzást folytat, az voltaképpen Bajnai érdeme lesz. Ha sikertelen, akkor pedig épp azért lesz az, mert nem folytatta a Bajnai által letett alapok építését - szól majd a hivatalos baloldali interpretáció.
Kétségtelen, hogy Bajnai sok mindent megtett azokból a lépésekből, amelyeket Gyurcsány nem mert, vagy nem tudott megtenni. Csakhogy koránt sem a szükséges lépéseket, és nem önszántából, hanem az országot finanszírozó IMF nyomására. Az is kétségtelen, hogy hivatali elődjéhez képest politikai mozgástere valamelyest bővült, ez azonban nem Bajnai kifinomult politikai manőverező képességét dicséri, hanem az őt támogató szocialista párt és a púpját még utoljára teleszívó SZDSZ ostoba és rövidlátó politikájának a következménye, amivel zsákutcába kormányozták magukat.
Bajnai elegáns gesztusa sem az, aminek látszik: egy biztosnak ígérkező vereség előtt bejelenteni a visszavonulást, nem nagyvonalúság, hanem józan paraszti ész kérdése. Ha ehhez hozzávesszük a nap mint nap felbukkanó korrupciós gyanús ügyeket, akkor megérthetjük a Bajnai-kormány valódi természetét és funkcióját.
Mindemellett Bajnai kényelmes helyzetben van, amely kiváló lehetőséget ad a majdan felépülő mítosz alapjainak letételéhez. A kormányzás terhe már nem nyomja, pártbéli tisztségéért, minthogy nincs, nem kell aggódnia, egzisztenciája, egészsége rendben. Ahhoz, hogy elinduljon a politikai mítosszá válás útján, mást sem kell tennie, mint várni és sulykolni, hogy minden jó irányba halad.
A mítoszok ellen persze semmi kifogásom. Már ha van valami alapjuk...
Jobbklik 2010. 01. 07. (Lánczi Tamás)
