Szocialistafigyelő

Frusztráció (lat. frustratio):

A szervezet akadályoztatása egy bizonyos cél elérésében. Átvitt értelemben minden olyan akadály, amely valamely elképzelt célkitűzés elérésének útjában áll. Ez az akadályoztatás megjelenhet a közvetlen kudarc élményeként, vagy tudattalanul, mint ahogyan a célkitűzés is lehet világosan körvonalazott és lehet tudattalan is.
A viselkedéskutatásban csak akkor beszélnek frusztrációról, ha az állatot vagy embert valamilyen konkrét művelet vagy korlát akadályozza egy jól meghatározott reakció kinyilvánításában. A frusztráció és az agresszivitás közötti összefüggés széles körben elfogadott.

Az elmúlt héten újabb jelét láthattuk annak, hogy a 2006 óta mélyrepülésben lévő MSZP tagságát a párt társadalmi elfogadottságának csökkenése rendkívűl demoralizálja, frusztrálja és még magukat értelmiséginek vélő tagjait is felőrli idegileg.

Professzor dr. Hahn György VII. kerületi MSZP-s képviselő úgy látta jónak, hogy az általa nem kedvelt Helyi Téma c. lapott kötegestűl a szemétbe dobja, így elősegítve választói kiegyensúlyozott tájékoztatását. (Veres János sem szerette volna 2006 áprilisában, ha választókat "megzavarnák", "befolyásolnák" az államháztartás valós számai, így igaz demokrata módjára azokat nem is hozta nyílvánosságra, így örködve a lakosság mentális egészsége felett. Meg is lett a jutalma; a 15. helyen szerepel az MSZP jelenlegi dicső vezetését bebetonozó országos választási listán.)

A Helyi Téma telefonon megkereste Hahn Györgyöt, de abban nem volt sok köszönet:

"Megkeresésünkre prof. dr. Hahn György a szégyenérzet legkisebb jele nélkül ismerte el, hogy valóban kidobta az újságokat. Kíváncsiak voltunk rá, mivel indokolja mindezt. – Csupa hülyeséget szoktak írni! Meg is mondtam neki, hogy ha meglátom a maguk újságját, akkor kidobom – mondta a világ legtermészetesebb hangján a képviselő. Az a felvetés sem érdekelte, hogy talán mégsem ez lenne a véleménynyilvánítás megfelelő módja.

– Nem kellene hülyeségeket terjeszteni, mert sajnos ilyenből rengeteg van az országban! Maguknak fogalmuk nincs egy sereg dologról, hülyeségeket állítanak, ugyanez van mindenkivel, sajnos – fogalmazott a képviselő, majd, amikor arról kérdeztük, mégis kire gondol, visszakérdezett: – Mi baja van még? Ha lenne általános intelligenciája, akkor nem kérdezné meg, hogy mi az a marhaság!

Miután megköszöntük a beszélgetést és elbúcsúztunk egymástól – nyilván saját intelligenciája által vezérelve –, hozzátette: Nyalja ki a seggem! 
"

A telefonbeszélgetést itt lehet meghallgatni:

 www.helyitema.hu/index.php

Gratukálunk Hahn úrnak "általános intelligenciájához"; reméljük az egyetemi előadásain egy fokkal értelmesebben érvel és szofisztikáltabban fogalmaz. Fene nagy intelligenciájával talán ő is belátja, hogy ha egy örgedő tanárember hátsófelének bizalmasabb megismerésére szólít fel egy fiatal riporterhölgyet, az nem képezi az euróatlanti kultúrkör szerves részét, hogy egyébb esztétikai megfontolásokról már nem is beszéljünk.

(Mindazonáltal legyünk megértőek az erzsébetvárosi képviselővel; Hunvald polgármester miatt biztos sok állmatlan éjszakája van.)

(Ez a fránya Freud Zsigmond...)

A vesztét érezve különös lépésekre szánja el magát az utóbbi időben a szocialista párt. A "modern, európai, progresszív" balodal hazai letéteményesei (Gyurcsánnyal a listájuk negyedik helyén) körökörös védelemre kell, hogy berendezkedjenek. Az MDF és az LMP balról próbálja megrövidíteni őket törzsgárdájuknak hitt szavazói rétegeiktől, míg a Fidesz és a Jobbik jobbról teszi ugyanezt.

Minden oldalra lőni kell tehát, ha nem akaranak még több szavazót elveszteni. Meseterházy kapitány ügyesen sakkozva az emberek félelmeire appellál, mikor 20 éves balodali politikájukat felrúgva hirtelen szükségesenk tartja, hogy listát vezessenek a bűnelkövetők származásáról. nol.hu/lap/mo/20100218-ujabb_reszletek_az_mszp_valasztasi_programjabol

Nyílván nem a rutén vagy a bunyevác kisebbség miatt álltak elő ezzel. A Teleki László által fémjelezett ominózus szocialista háttéranyag óta tudjuk, hogy a szocilaista szavazók előítéletessége és a potenciálisan megnyerhető cigány választók között fura kötéltáncot lejt az MSZP. index.hu/belfold/2009/09/05/ketszazezer_roma_voksara_hajt_az_mszp/

A probléma 2009 eleje óta napirenden van, mikoris a szokatlanul nyíltan beszélő Pásztor Albert miskolci rendőrkapítányt Draskovics Tibor előbb "erkölcsi döntésnek" titulálva leváltotta, majd a borsodi szocialisat lobbi és a közhangulat nyomásának engedve visszahelyezte posztjába a rendőrkapitányt. index.hu/belfold/msk0131/

A kérdés most eldőlni látszik az előítéletes balodali törzsszavazók javára, akiket mintha hájjal kenegetnének bizonyára kielégít a burkolt cigányozás, annak a Mesterházynak a szájából, aki szerint pár hónapja még nem létezett ilyen probléma. Nyílvánvaló, hogy a júniusi EP választáson az MSZP-től a keleti megyékben sok szavazót nyerő Jobbik elleni kampányfogásról van szó, de az "erkölcsi üzenete" talán kérdéses...

A kellően zavaros 2006. őszi utcai tüntetések és a rendőri garázdálkodás brutális bosszúhadjárat történetének újabb fejezetéhez érkeztünk: elősször nyilatkozik a sajtónak (név nélkül) akkor vadászpuskával a Rebisz kötelékében emberekre lövöldöző rendőr. Az érdekes intejút alább közöljük; külön figyelmet érdemlenek azok a részek, amik a rendőrség akkori irányítására vonatkoznak. Nem kell valakinek feltétlenül az emberek veséjét lerugnia ahhoz, hogy olyan légkört teremtsen, hogy ez megtörténhessen, sőt kívánatosnak tetszen.

Mióta szolgál rendőrként?

Húsz éve vagyok rendőr, még a Vörös Csillaggal Kitüntetett Forradalmi Rendőri Ezrednél kezdtem a pályámat. Ezt az alakulatot 2006. őszén Rendészeti Biztonsági Szolgálatnak, röviden Rebisznek nevezték, de mindig is a rendőri csapaterőt igénylő helyzetek, például tüntetések, focimeccsek, koncertek biztosítása volt a feladatunk.

2006. ősze óta sokan a kormány öklének tartják ezt az elitalakulatot.

Az egész a tévéostrommal kezdődött. Az ott történtek hatalmas traumát okoztak a rendőrségnek, nagy verést kaptunk, óriási pánikot okozott. Olyan szóbeszéd terjedt, hogy beszorítottak egy csapatot, elvették a fegyverüket, és azt mondták nekik hogy akinek van családja az jelentkezzen, mert azt nem végezzük ki. Azt is beszélték, hogy egy rendőr meghalt. Az állomány kilencven százaléka korábban nem tapasztalta, hogy milyen az amikor erőszakos ellenállásba ütközik, sőt kőzáport és verést is kap. Sok kollégám átértékelte a jövőjét ezután.

Hogyan fordulhatott elő, hogy órákig alázták a tévészékháznál a vidéki rendőröket, és a Rebisz nem avatkozott közbe?

Volt néhány parancsnok, aki jó parancsokat adott ki akkor, de a központból felülbírálták. Ezt a vizsgálat is megállapította. Egy rebiszes parancsnok például össze akarta vonni a csapatokat egy áttöréshez, de leugatták. Hogy ez bénaságból, töketlenségből, vagy tudatosan történt, azt nem tudom megítélni. De voltak olyan jelek, hogy az ésszerű parancsokat, amik működtek volna, a BRFK-n felülbírálták.

Bosszúvágy volt a rendőrökben a tévéostrom után?

Volt aki bosszút akart állni, de a legtöbben félni kezdtek, hogy mi lesz ha ez megismétlődik, és mi lesz ha nem mi győzünk. Lámpavasat emlegettek, többen attól tartottak hogy lincselések is lesznek, mint 1956-ban. A külső szemlélőnek ez ma már nem reális, de akkor olyan volt a hangulat. Ezt követte a három napos megtorlás.

Megtorlás?

Szerintem a szeptember 19-21. között történtek megtorlás volt a tévéostrom miatt.

Ezt parancsba kapták, vagy spontán jött?

Ebbe nem látok bele, de az biztos hogy a rendőrökben benne volt, hogy revansot kell venni. Olyanokat is megvertek, akik csak beszóltak a rendőrnek vagy ilyesmi, mert akkor éppen mindent lehetett.

Mindent? Úgy érti hogy megverni és bevinni, aki tüntetőnek látszik?

Egy csomó ember meg lett verve, akit nem is vittünk be utána. Pánik volt, hogy mi az isten történik, példát akartak statuálni, rendet akartak rakni. Olyan parancs nem volt, hogy mindenkit be kell vinni. Voltak olyan kollégáim, akik azzal dicsekedtek a laktanyában a folyosón, hogy hány embernek törték ki az ujját, hány faszkalapot intéztek el odakint.

Ehhez hogyan viszonyultak a többiek?

A végrehajtó állomány többsége fiatalokból áll, ez olyan mint a katonaság, idomulniuk kell, különben kiközösítik, megvetik őket, és meg lehet őket félemlíteni. A tévéostrom után rengeteg sérült rendőr volt, de ezt a részét nem kapta fel annyira a média, mint a másik felét.

Október 23-án mi volt a feladata?

A Kossuth tér kiürítésével kezdődött, az még simán ment, kulturált kiszorítás volt, szépen eltessékeltük az embereket. Délutánra viszont bedurvult a helyzet. Akkor kezdődött a neheze, amikor az egyik alparancsnok felmászott a vízágyúra és átnézett a Fidesz nagygyűlésre, hogy úristen, mennyien vannak.

A rendőrség nem tudott különbséget tenni a megemlékezők és az erőszakos rendbontók között?

Szerintem a legtöbben nem, azt gondolták, hogy az az ellenséges tömeg része. Volt egy kétórás várakozás, akkor sok kollégám szemében félelmet láttam, hogy micsoda tömeg van a másik oldalon. Ők a dobálókkal azonosítottak mindenkit, aki kint volt az utcán aznap.

Nem látták, hogy amazok nem akarnak rájuk támadni?

Álltunk egy láncban, folyamatosan dobáltak minket, be voltunk szűkülve, sok volt az adrenalin. Velünk szemben egy nagyjából 100-150 fős dobáló, randalírozó csapat, és mögötte egy óriási tömeg, az egész összemosódott. Volt olyan szöveg míg a Fidesz nagygyűlés végére vártunk, hogy vadászpuskával, meg íjjal van felszerelve a tömeg, azzal akarnak minket lőni, meg hogy túszt akarnak a rendőrök közül ejteni, ezért a terrorelhárító szolgálat is készenlétbe van helyezve.

Ez szóbeszéd volt, vagy hivatalosan mondták?

Rendesen, rádión mondták.

Tehát hergelték az oszlató rendőröket ezekkel az információkkal?

Nem tudom hogy ez hergelés volt-e, de ha onnan nézzük, az is lehetett. De azt is sokszor bemondták, hogy nem mehetünk tovább, meg kell várni a rendezvény végét.

Lövészként mi volt a feladata?

A kövekkel dobáló, csapágygolyóval csúzlizó, molotov koktéllal támadó embereket kellett kilövöldöznöm.

Hány lövész dolgozott akkor ott?

Körülbelül nyolcan voltunk, két csapatra osztva.

Volt valamiféle parancsuk, hogy hova lőhetnek?

Ez egyéni vérmérséklettől függött. A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat szerint a végtagokra kell lőni, de ötven méterre nem lehetett ilyen pontosan célozni. Az az igazság hogy én sem lábra lőttem, hanem érzékenyebb pontra, mert egy csomóan be voltak rúgva, be voltak állva, mit ér akkor egy kéz-, vagy láblövés? Harcképtelenné kellett tenni őket.

Voltak sokkal közelebbről leadott, tiszta szemlövések is.

Néhányan oda céloztak, mert az eredményesebb, azon pedig nem gondolkodtak, hogy mi lesz a következménye. Én nem lőttem fejre.

Maguk között tudják, hogy kik lőttek fejre?

Én csak hallomásból tudom.

Nagyjából hány lövést adott le aznap?

Hét doboz lőszert lőttem el, 25 lőszer van egy dobozban. Ebből szerintem körülbelül ötvenszer el is találtam a rendbontókat.

Egy azóta nyilvánosságra került igazságügyi fegyverszakértői vélemény szerint a gumigolyós lőszer, amit használtak, erősebb volt mint az engedélyezett. Tudtak erről?

Igen, a lőszer hatásfoka tényleg nagyobb volt. Ezt a kilencvenes évek óta tudtuk, a rendőrség különleges szolgálatánál dolgozó fegyverbevizsgálók jelezték is a főnökség felé hogy túl erős, alkalmatlan a célra. Mégsem cserélték le.

Miért?

Vagy nem törődtek vele, vagy azt gondolták hogy úgysem kell használni soha. A puskákat egy évben kétszer vittük ki lövészetre, egyébként a fegyverszobában rohadtak. Megjegyzem, ha a tévéostromnál már kint lett volna belőlük és a gránátlövőkből néhány, akkor nincs balhé sem akkor, sem október 23-án. Egy parancsnok ki is akarta vinni a tévéhez ezeket, de akkor nem engedélyezték.

Csak erőszakos rendbontókra lőttek október 23-án?

Sajnos lőttünk meg olyan embereket is, akiknek semmi köze nem volt a zavargáshoz. Voltak olyanok is, akik célzás nélkül belelőttek a tömegbe. Néhányan nem fogták fel, hogy mit csináltak, akkor már a felgyülemlett feszültség dolgozott. Volt olyan kollégám, aki éles helyzetben mattot kapott, utána pedig ártatlanoknak ment neki. De a média rengeteg olyan esetet kiragadott, amikor az előzményt nem mutatták, például az egyik kollégám fejberúgott valakit, ezt rengetegszer mutatták a tévében, de azt nem, hogy előtte dobált minket az illető. Ez persze nem szépíti meg a dolgokat, a fejlövések, csonttörések elítélendők. És a politika is benne van, október 23-án szerintem meg akarták mutatni annak a tömegnek hogy ki az úr, és hogy nem a Fidesz a nyerő.

Ezért volt az, hogy már egy nemzetiszínű zászlóért is ütött a rendőr akkoriban?

A magyar és az árpádsávos zászlókat a rendőrök a rendbontókkal azonosították. Ennek van előzménye, korábban is szélsőjobboldali csoportok demonstráltak ezekkel a zászlókkal. Kialakult a rendőrökben egy beszűkült tudatállapot, akinél zászló volt, az volt az ellenség. Az más kérdés hogy voltak köztük olyan emberek is, akik csak a nemzeti büszkeségüket akarták kifejezni vele az 1956-os forradalom évfordulóján. Én tisztában vagyok ezzel, de a többségünk őket is ellenségként kezelte, akadályként, Fidesz-kutyákként.

Miért utálták ennyire a rendőrök a Fideszt?

A rendbontókat a Fidesszel azonosították, de ne menjünk bele a politikába. Tömegpszichózis lett úrrá a rendőrségen, több amúgy józan gondolkodású kollégámat annyira magával ragadta a szituáció, hogy azt üvöltötték, hogy ezek megérdemlik, ezeknek ez jár. Volt olyan hogy odamentem megkérdezni, hogy mi az ördögöt csinálsz? Számomra megdöbbentő volt a viselkedésük.

Önnek nincs szégyellnivalója?

Nekem nincs bűntudatom: csak rendbontókat tettem ártalmatlanná. Nagyon zavart, hogy közben olyan emberek lettek szanaszét verve akik semmit nem csináltak, és tőlük a mai napig nem kért senki elnézést a rendőrség nevében. Igaz, a rendőrségtől sem kért senki elnézést a tévészékház miatt.

Miért nem viseltek azonosítószámot, és miért takarták el símaszkkal az arcukat az oszlatók?

A rendőrségi törvényben benne volt, hogy csapaterős tevékenységnél nem kell azonosítószámot viselni. Volt olyan rendőrségi vezető, aki kiállt a média elé és össze-vissza beszélt, hogy leesett meg elfújta a szél. A símaszkot hivatalosan a könnygáz miatt viseltük, valójában azonban az arcunk miatt, nem akartuk viszontlátni magunkat különböző szélsőséges portálokon.

Az akkori budapesti főkapitány szerint szerint viperát sem használtak.

Vipera nálam is volt, de akkor nem használtam, és volt vipera a másik oldalon is. A világon mindenütt használják a rendőrök. Nálunk elvileg tilos, de például ha késsel támadna rám, le is lőhetném, de jobban jár ha szétverem a kezét viperával, azt legalább túléli.

Becslése szerint milyen arányban bántalmazták a rendőrök az erőszakos rendbontókat, illetve az ártalmatlan civileket 2006. október 23-án?

Legfeljebb kétszáz ember volt ott, aki erőszakosan lépett fel a rendőrséggel szemben, a többiek csak tüntettek, vagy a Fidesz nagygyűlésén vettek részt. Ehhez képest nagyságrendekkel többen voltak, akik ártatlanul sérültek meg, mert a tudatos rendbontók mozogtak, elfutottak, elvegyültek.

Tehát a megfogható civileken verték le a rendőrök a frusztrációjukat?

Így van. Abban a szituációban könnyen eljártak a kezek meg a lábak. Ugyanakkor a bántalmazásokat a negyvenezres létszámú rendőrség egy nagyon kis hányada követte el, sokan mégis ezek alapján ítélik meg az összes rendőrt.

A bíróság elé került túlkapásos ügyekben miért van kollektív emlékezetkiesése az összes rendőrnek?

Van aki fél, és van akinek betyárbecsületből. Közösségben dolgozunk, a túlkapások elkövetőit egy ideig hősként tisztelték a kollégák, ha valaki elmondaná mit látott, azt kivetnék maguk közül, kiközösítenék. Ráadásul sok esetben nem is a tettesekből lettek vádlottak, a fiatalabbakkal vitetik el a balhét. Ha valaki elmondaná az igazságot, azt sokan árulónak tekintenék.

Úgy tudom, hogy sokan le is szereltek a történtek miatt.

Nagyon sokan megijedtek, egyrészt a lincseléstől, vagy tartottak a következményektől, hogy ebből egyszer még baj lehet. Sokan meglepődtek akkor is, amikor büntetőeljárások kezdődtek rendőrök ellen az események miatt.

Utólag milyen az akkor történtek megítélése a rendőrségen belül?

Most már nagyon vegyes, ma már azt mondják hogy néhány faszkalap miatt szopunk. Főleg a lövészeket szidják, mert mi okoztuk a legtöbb és leglátványosabb sérülést. Szerintem jönnie kell egy szemléletváltásnak és el kell telnie még néhány évnek, hogy a rendőrség feldolgozza a történteket. Az viszont érzékelhető, hogy 2006 ősze óta nagyon sokan lettek nemzeti érzelműek azok közül, akik részt vettek az oszlatásokban annak idején.

Meggyőződésből változtattak a világnézetükön, vagy pedig mert hatalomváltás közeledik?

Egy részük meggyőződésből, más részük divatból, de végbement egy változás az állományban.

A rendőri vezetés mit szól ehhez?

A rendőri vezetők rendszerint karrieristák, azt mondják, amit éppen hallani akarnak tőlük. Lehet hogy szűk baráti körben megvan a véleményük, de hivatalosan egyelőre nem támogatják a nemzeti érzelmű rendőröket.

Nem tart attól, hogy retorziók érik amiért nyilatkozott nekünk?

Szerintem ma már a rendőri vezetés is tisztában van azzal, hogy nemsokára váltás következik, és akkor egészen más szemszögből fogják nézni az akkor történteket. Talán felelősségre vonnak egy-két főnököt is, mert szerintem az akkori hatalom a felelős ezért az egészért, nem a törzsőrmesterek. Az más kérdés hogy ki hova lövöldözött, de annak is van valami oka, hogy egyáltalán lövöldözhettünk. Helyre kell tenni ezeket a dolgokat, mert addig a rendőrségnek nincs becsülete.

Index 2010. 01.18. (Bodoky Tamás) 

Definíció: A történelmi mítoszt olyan képzeletbeli konstrukcióként határozhatjuk meg, mely a kozmikus és társadalmi jelenségek lényegét fejezi ki, ezáltal mozgósítja a társadalom alapvető értékeit és hozzájárul a közösségen belüli szolidaritás megteremtéséhez.
A történelmi mítoszt a következő fő jellemzői alapján ismerhetjük fel:
- "diskurzusában" jelen van az alapvető igazság átirata;
- "mélyen szimbolikus" lényeget hirdet, és ez által olyan viselkedést támogat, melynek egyetlen, önmagában definiált tárgya van. Így a mítosz képes arra, hogy teljes közösségeket magába foglaljon, irányítsa cselekedeteiket és mutassa az "igaz utat" (de gyakran csak annak illúzióját);
- erős az integrációs szerepe; abban a kivételezett helyzetben van, hogy normatív dimenzióját sztereotipikusnak értelmezik, hiszen a sokféle társadalmi és történelmi valóság olvasata csakis olyan lehet, hogy megfeleljen a mitologikus forgatókönyvnek.

Az alábbiakban Bajnai Gordon mítoszának születéséről olvashatunk.

Magyarország visszaszerezte a bizalmat, túl vagyunk a válság nehezén, 2011-ben beindul a gazdasági növekedés, nem lesznek csontvázak a szekrényben - csak néhány mondat Bajnai Gordon újévi üzenetéből, amelyet már korábban is sokszor hallottunk és valószínűleg még fogunk is a következő hónapokban.

Három problémám is van az idézett üzenetekkel. Az első hogy valótlanok, mert nem hogy a gazdaság növekedésének alapjait nem sikerült letenni, de még az is kérdéses, hogy fenntartható-e a Bajnai-Oszkó páros által alkotott 2010-es költségvetés, vagy épp ellenkezőleg: olyan aknamezőt készítettek elő a következő kormánynak, amelyhez hasonlóra Antall József futott rá 1990-ben.

A második kifogásom, hogy az ország problémáit kizárólag fiskális szempontból szemléli, mintha a válság csak a költségvetést érintené. Csak helyretesszük az elszaladt büdzsét és kész is. Ezzel szemben a helyzet az, hogy az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása legalább olyan súlyos károkat okozott a nevelés, a külpolitika, a sport, a kultúra, a családtámogatás, a kisebbségpolitika stb. területén, mint az államháztartás egyenlegében. Önmagában már azt is károkozásnak tartom, hogy a politikáról való gondolkodásunkat puszta könyvelési kérdéssé fokozták le.

A harmadik problémám tűnhet talán a legkisebbnek, mégis erről szeretnék pár szót ejteni. Ez pedig a lopakodva épülő Bajnai-mítosz. A pragmatikus politikus mítosza, aki félresöpörve a fűt-fűt ígérő populista pártokat, rendet rakott a költségvetésben, megfékezte az állami túlköltekezést, megmentette az országot az összeomlástól, majd elegánsan félreállt, mikor elvégezte a feladatát. Ismerős valahonnan a történet? Igen. Íme, a higgadt szakember, aki szakmai alapon, szakmai döntéseket hozva a szakmai szempontokat nézi. Ma talán még kevéssé látszik, de tartok tőle, hogy pár év és Bajnai Gordon épp úgy az ország megmentőjének szerepében fog tetszelegni, ahogy Bokros Lajos, aki a vámtarifapótlék kivetésével, az amalgámtömések fizetőssé tételével, az infláció elszabadításával, a családi pótlék megnyirbálásával és nem utolsó sorban néhány utólag alkotmányellenesnek bizonyult jogszabállyal a szavazók egy részében máig nem múló tiszteletet váltott ki.

Bajnainak minden esélye megvan, hogy ugyan ezt az utat járja be. Ha a 2010 után hatalomra kerülő politikai erő sikeres kormányzást folytat, az voltaképpen Bajnai érdeme lesz. Ha sikertelen, akkor pedig épp azért lesz az, mert nem folytatta a Bajnai által letett alapok építését - szól majd a hivatalos baloldali interpretáció.

Kétségtelen, hogy Bajnai sok mindent megtett azokból a lépésekből, amelyeket Gyurcsány nem mert, vagy nem tudott megtenni. Csakhogy koránt sem a szükséges lépéseket, és nem önszántából, hanem az országot finanszírozó IMF nyomására. Az is kétségtelen, hogy hivatali elődjéhez képest politikai mozgástere valamelyest bővült, ez azonban nem Bajnai kifinomult politikai manőverező képességét dicséri, hanem az őt támogató szocialista párt és a púpját még utoljára teleszívó SZDSZ ostoba és rövidlátó politikájának a következménye, amivel zsákutcába kormányozták magukat.

Bajnai elegáns gesztusa sem az, aminek látszik: egy biztosnak ígérkező vereség előtt bejelenteni a visszavonulást, nem nagyvonalúság, hanem józan paraszti ész kérdése. Ha ehhez hozzávesszük a nap mint nap felbukkanó korrupciós gyanús ügyeket, akkor megérthetjük a Bajnai-kormány valódi természetét és funkcióját.

Mindemellett Bajnai kényelmes helyzetben van, amely kiváló lehetőséget ad a majdan felépülő mítosz alapjainak letételéhez. A kormányzás terhe már nem nyomja, pártbéli tisztségéért, minthogy nincs, nem kell aggódnia, egzisztenciája, egészsége rendben. Ahhoz, hogy elinduljon a politikai mítosszá válás útján, mást sem kell tennie, mint várni és sulykolni, hogy minden jó irányba halad.
A mítoszok ellen persze semmi kifogásom. Már ha van valami alapjuk...  

Jobbklik 2010. 01. 07. (Lánczi Tamás)

 Bajnai Gordon az MSZP 2009. december 12-i kongresszusán kijelentette, hogy "csontvázak nincsenek, rendet raktunk a szekrényben". Ehhez képest a változatlanság listájának tekinthető MSZP-s jelölt lista negyedik helyén trónoló Gyurgycsány Ferenc Balatonőszödön zárt ajtók mögött hősiesen elmondott szenvedélyes igazságebszédéről a közelmúltban újabb információk látak napvilágot; erről szól az írás.

Az őszödi beszéd aknája újra robbanás-közeli állapotba jutott, hiszen az MSZP, minden erőfeszítése ellenére, nem volt képes hatástalanítani az önmaga által barkácsolt, pusztító szerkezetet. Persze, sokkal többről van szó, mint egyetlen indulatos, és sértő kifejezéseket tartalmazó beszédről. Hiszen Balatonőszöd csak előzményeivel és a következményeivel együtt, a 2006-os év elképesztő eseménysorozatával együtt szemlélhető.

Május 26-án Gyurcsány feltárta pártja vezetői előtt, hogyan nyerték meg az alig néhány hete tartott választásokat. Ennek során elkövette azt, amiért egy valamirevaló politikusnak a közéletből való távozásával kellett volna fizetnie: cinikusan, lenézően és megvetően beszélt saját pártja vezetőiről, illetve az egész magyar társadalomról, mely a bizalmával megtisztelte.

Azzal, hogy beismerte, tudatosan éltek a hazugság, a megtévesztés és az információk visszatartásának eszközével a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében, kétségbe vonta saját pártja szavahihetőségét, visszamenőlegesen, és persze a jövőre nézve is. Elismerte, hogy az MSZP propagandájának egy szavát sem volt szabad elhinni 2006-ban.

A hírhedt "hazugságbeszédre" nem lehetett mentség a reformok szándéka sem: ha van egy gesztus, amire ráillik Talleyrand nevezetes mondása, hogy "ez több mint bűn, ez hiba volt", az éppen Őszöd. És akkor még szót sem ejtettünk az őszödi beszéd botrányos, a televizió ostromához és utcai atrocitásokhoz vezető utóéletéről.

"Az MSZP vezetésében, méghozzá a hivatalos felvételhez szabályos körülmények között hozzáférők között kell keresni a balatonőszödi hangfelvétel kiszivárogtatóját" - nyilatkozta a nemzetbiztonsági bizottság szocialista alelnöke, abból az alkalomból, hogy újra napirendre került a Nemzetbiztonsági Hivatal 2007-ben lezárult, lényegében eredménytelen vizsgálata arról, történt-e ekkor törvénysértés. Tóth Károly válasza egyértelműen az volt, hogy nem, azaz nem az ellenzék "beépített ügynöke" csempészte ki a Gyurcsány beszédét tartalmazó DVD-t, és egy, a belső ellenzékhez tartozó "párthiéna" sem volt vádolható emiatt.

Egyáltalán nem történt törvénysértés, azaz végig az akkori miniszterelnök tudtával és beleegyezésével történt, ami történt. Nyilvánvalónak tűnik, hogy már a hangrögzítés sem készülhetett volna el Gyurcsány Ferenc személyes hozzájárulása nélkül, nem is szólva a felvétel 2006 szeptember 17-i, profi módszerekkel végrehajtott terjesztéséről. Ezért is jelentette ki a miniszterelnök egy 20006. októberi frakcióülésen, hogy a bizalom és a hit erősítésére való tekintettel "nem akarja az árulót keresni".

Egybehangzó források szerint az MSZP vezető köreiben napjainkra általánossá vált a meggyőződés, hogy Gyurcsány készíttette a felvételt, és ő is döntött a kiszivárogtatásról, hogy ezzel "felrázza az embereket". De rosszul ítélte meg a beszéde hatását: nem kalkulált azzal, hogy a közvélemény néhány kiragadott mondatra koncentrál majd, és a beszéd egésze senkit nem érdekel.

A jelek szerint a 2010-es választások kampányában az "őszödi beszéd" központi szerepet játszik majd, hozzájárulva az MSZP katasztrofálisnak ígérkező vereségéhez. És ha nemcsak a beszédről, de annak balul sikerült politikai felhasználásáról is a pártja országos listájának negyedik helyén (!) álló Gyurcsány Ferenc tehet, akkor vele egy elszomorító, önsorsrontó magyar politikai hagyomány folytatódik.

Ki hiszi el most a "válságkezelő" Bajnai Gordon miniszterelnöknek, hogy "nincsenek csontvázak a szekrényben", amikor egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön "piszkos trükkök százait" ismerte be, melyet "Veres Jani" követett el a költségvetés kozmetikázása céljából? És egyáltalán, lehet-e hinni egy párt ígéreteinek, mely saját csontvázainak a foglya? Annak az MSZP-nek, mely képtelen belátni az elmúlt két ciklusban elkövetett súlyos hibáit és melléfogásait, vagy ha szembenéz velük, csak úgy, ahogy Gyurcsány Ferenc tette, Őszödön?

Hírszerző 2010.01.03. (Pelle János)

Fejelgetve melegített a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke és a 43. Sz. Építők SK volt kapusa a miniszterelnöki dolgozószobában. Ezzel a vásári eseménnyel foglalkozik a glossza.

Nem tudom, de talán elhiszik nekem, hogy nem az irigység beszél belőlem. Vannak olyan helyzetek, amikor egyik pillanatról a másikra kínossá válik egy szituáció. Nem szándékoltan, nem lehet előrelátni, csak éppen úgy alakul. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor előre lehet látni, hogy a szituáció kínos lesz. Mert gagyi. Mert olcsó. Mert sok.

Egy politikus sokszor ki van szolgáltatva ötletembereknek. Akik egész nap bombázzák őt általuk jobbnál jobbnak tartott helyzetekkel, akciókkal, beállításokkal: a csodafegyverrel, amivel végül a politikus népszerűségi görbéje az áhított irányba - fölfelé - kezd el kunkorodni. Nagy a kísértés, ám ha a politikus úgy érzi, hogy gagyi, olcsó, sok, akkor nemet kell mondania. Dehát ők is csak gyarló emberek, nem veszik észre a helyzetben rejlő csapdát.

Kacsatáncot járó Medgyessy Péter, a dolgozószobájának ablaka előtt táncikáló Gyurcsány Ferenc, és most a parlamenti szobájában fejelgető Bajnai Gordon és Mesterházy Attila. Úgy látszik, a szocialista miniszterelnököket előbb vagy utóbb eléri a sorsuk: a gagyi, olcsó, sok. Persze meg fogják magyarázni, hogy ez így laza, fiatalos, modern, baloldali, befogadó és még a búbánat tudja micsoda. Magyarázat, körítés mindig lesz.

A lényeg azonban az, hogy a kép, a jelenet - Bajnai és Mesterházy fejelgetése - gagyi, olcsó, sok.  Sajnálom, hogy nem mondtak nemet. Még csak nem is nevetséges: csupán egy kínos érzés marad a szemlélődőben.

Jobbklik 2009.12.15. (Navracsics Tibor)

Megvan a vesztes csapat – az MSZP elkészítette régi embereit bebetonozó jelöltlistáját. Ezt a targikomédiát taglalja az írás.

A győztes csapaton ne változtass elvét alkalmazza a választások előtt vesztésre álló MSZP. A választmány által az országos lista első húsz helyére sorolt politikusok kétharmada már a 2006-os top 20-ban is szerepelt (lásd lenti összeállításunkat). A változatlansági arány még magasabb lenne, ha a jelöltek bebetonozása ellen tiltakozó Szili Katalin nem iratkozik ki a lista ötödik helyéről. A volt házelnök – aki 2006-ban harmadik volt az országos listán – túl nagy kockázatot a mostani tiltakozásával sem vállalt, hiszen a párt Baranya megyei listavezetőjeként szinte biztos helye van a következő parlamentben.

Az utóbbi évek kormányzati hibái miatti felelősségrevonásnak nyoma sincs a szocialisták képviselő-állítási stratégiájában. Gyurcsány Ferenc, aki bő fél évig bírta kartauzinak korántsem nevezhető politikai magányát, a jövő tavasszal az országos lista negyedik helyéről várhatja a számára biztos sikerrel záruló parlamenti választásokat. Ám amennyire biztosra vehető a volt pártelnök-miniszterelnök mandátumszerzése, olyannyira kérdéses, nem lesz-e végzetes az MSZP számára az exkormányfő visszatérése a pártpolitikába. Túlságosan is élénkek még a választók emlékezetében az ő kormányzásához köthető negatív élmények, és a múlt megszépítéséhez, illetve a szocialistákkal kapcsolatos jövőbeli bizalom felépítéséhez egy választási kampány aligha a legalkalmasabb eszköz. Nem véletlen, hogy a Fidesz soraiban titkon lelkesedés fogadta Gyurcsány reaktiválását, ami jelentősen megkönnyíti a szocialista kormányok bűneire emlékeztető ellenzéki kampány szervezőinek a dolgát. Navracsics Tibor frakcióvezető nem is hagyta ki, hogy már a hétvégén úgy kommentálja Gyurcsány feltámadását: visszatért a politika színpadára „a gyűlölet karmestere”.

Bár a szocialisták hivatalos kampányarca Mesterházy Attila lesz, Gyurcsány fellépéseit alighanem nagyobb figyelem kíséri majd, mint az új kormányfőjelöltéit. Jellemző, hogy Mesterházyval kapcsolatban az egyik legérdekesebb médiahír például az volt, hogy levágta az arcszőrzetét, illetve hogy jócskán elkésett a pártja budapesti eredményeit kéthetes intenzív utcai kampánnyal bemutató akció Szent Gellért téri nyitórendezvényéről.

Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt, Lendvai Ildikó pártelnök, Kovács László volt uniós biztos, korábbi pártelnök, Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök-pártelnök, Botka László Csongrád megyei elnök, Szekeres Imre elnökhelyettes, Kiss Péter alelnök, Simon Gábor választmányi elnök, Lamperth Mónika elnökhelyettes, Ujhelyi István alelnök, Hiller István oktatási miniszter, Molnár Csaba kancelláriaminiszter, Puch László pártigazgató, Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, Veres János volt pénzügyminiszter, Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár, Varga László Societas-elnök, Bárándy Gergely elnökségi tag, Szűcs Erika választmányi elnökhelyettes és Szabó Imre környezetvédelmi miniszter.

(Kövér betűvel, akik 2006-ban is az első 20 között voltak.) A top 20-ból kikerült Horn Gyula, Kapolyi László, Mandur László, Mécs Imre, Steiner Pál, Vitányi Iván.

HVG 2009. december 12. (Dobszay János)

Arcszőrzet nélküli frontharcos csernobili túlélő stílusban.

A konformisták szerint a nyugdíjasoknak ez jobban fog tetszeni, mint az erasmusos emlékként őrzött korábbi fizimiska. Ha krumplit osztana, valószínűleg maradhatott volna a szakáll is...

Ilettve az álltalunk hőn szeretett Horn Gábor autentikus véleményét idézve:

"Ez egy kemény csapat."

Mindnyájunk nagy kedvence, a Nap-kelte hajdan volt üdvöskéje 1974-től dolgozott a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályán, majd 1984-től 1989-ig az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között osztályvezető-helyettesként. Itt az MSZMP kultúrpolitikája által veszélyesnek tartott művek, előadók megjelenéseit korlátozta, cenzúrázta és része volt a szegedi Tiszatáj irodalmi lap 1986-os betiltásában is. Remek demokratikus pedigré.

Marxista-leninista tápon nevelt négylábúból a modern tudomány és konyhaművészet csak kivételes esetekben tud ízes demokratikus szalonnát készíteni; gyakori az avasodás és a szavatossága sem az igazi.

Repetitio est mater studiorum, különösen ha ilyen vérmes demokratákról van szó.